Biciklin tekerve hirtelen megnő a világ felbontása, aminek egyik ajándéka az a szabadon kukkolás, ami az álló autók mellett elgurulva minden drótszamarasnak elérhetővé válik. Autósok tömött sorokban állnak a pirosban (és gyakran a zöldben), én pedig jobban látom, hogy mit csinálnak odabent. Autósok! Belátni! Látok cicababát az orrában denevérre vadászni, megfáradt menedzsert hamburgert törölgetni a zakójáról és... mobilozót, sok-sok mohó mobilozót.

Megengedő vagyok a pirosnál történő mobilozással kapcsolatban, lényegében az az egyetlen viszonylag biztonságos forgalmi helyzet, amikor talán a legkisebb baj lehet abból, ha nem az útra figyel a sofőr. Én ezt nem is firtatom, nálam ez még átmegy. 

Az viszont már elég nagy baj, ha Aladárunk úgy gurul bele a zöldbe, hogy közben nyomkodja a telefonját. Hosszú másodpercekig megszűnik a kapcsolata a látható világgal, mindez a képernyő szegletei közé szorítkozik vissza. Aztán, mikor körszakállas Aladár kapcsol, hogy amúgy forgalomban van, rándul, majd zavarodottan pislog egyet és magához tér. Nagyon veszélyes.

De sokan vannak, akik manőverezés közben is fél kézzel - egy szemgolyóval a pixeleket bámulják. És szinte hallom az indokot: "Jól vezetek öcsi, most mit aggódsz, baj lett? Nem? Na ugye..." Az, hogy a haladás közben mobilozásnak nincs sokkal több áldozata az a vak szerencsének köszönhető. Annak a vak szerencsének, ami gőgöt növeszt a kormány mögött pöffeszkedő autóversenyzőcskéknek. 

Ne mobilozz, ha vezetsz!

Ps.: És ha orrot túrsz odabent, moss kezet kiszállás után, járvány van!